Szülői felismerés
A probléma tagadása

Bármelyik gyermeknek szüksége lehet fejlesztésre. Akár az Önének is. Ezzel szembesülni bizonyos esetekben nem könnyű. Viszont, amíg ez a felismerés nem történik meg, addig a gyermek el sem jut szakemberhez. Csak telik az értékes idő. Az első, elengedhetetlen lépés tehát, hogy a szülő túljusson a tagadási szakaszon és felismerje: a fejlesztés márpedig szükséges.

Hadd mutassak be néhány jellegzetes szülői reakciót ebből a tagadási szakaszból.

Nem a hírrel foglalkozunk, hanem a hírhozót hibáztatjuk.

„A tanár téved, az én gyerekemmel nincs semmi gond. Sőt.”

Relativizálás, bagatellizálás

„Az osztályban van egy másik gyerek, aki még beszélni sem tud rendesen, nemhogy olvasni. Ehhez képest az én gyerekem zseni. Csak olvasni nem tud.”

„Az apja is késve kezdett el beszélni.”

„A nagyinak is gondjai voltak a szorzótáblával.”

„Majd kinövi.”

„Nem is hiperaktív, csak unja az órát. mert ő már sokkal előrébb jár, mint a többiek.”

„Pedig otthon ezt a feladatot olyan ügyesen meg tudja oldani. Csak az iskolában (óvodában) nem megy neki.”

Hibáztatás, elhárítás

„Ennek a volt férjem (feleségem) hibás nevelési módszere az oka.”

„Az anyósom (apósom) a hibás, mert ő kényezteti mindig a gyereket.”

„A tanár (óvónő) a hibás, mert nem ért a gyermekekhez.”

„XY hibás, én mindig mindent jól csinálok.”

„Otthon nincs vele semmi probléma, csak az iskolában (óvodában).”

„Nem is az én gyerekem volt rossz, csak véletlenül ő is pont ott volt. Megint.”

A probléma észlelése

A korai életszakaszban a problémát legtöbbször a szülő ismeri fel a gyermek mozgás- és beszédfejlődése, viselkedése alapján. Sok esetben a védőnő vesz észre eltéréseket. Később az óvódapedagógus, majd az iskolában a pedagógus is jelezhet. Szintén előfordul, hogy a gyermekorvos, vagy pszichológus, pszichiáter, pedagógiai szakszolgálat javasolja a gyermek fejlesztését.

Házipatika

Egyes szülők önállóan próbálják kezelni a nyilvánvaló tüneteket. Általában ilyenkor otthon gyakorolnak a gyerekkel. A tünetek okai azonban így kezeletlenek maradnak, ezért a várt fejlődés elmarad.

Következtetések

Kimondottan ijesztő lehet a szülő számára, amikor az idő múlásával nyilvánvalóvá válik a a gyermek lemaradása (pl. 3-4 évesen még nem beszél). Az is ijesztő, amikor valamelyik szakember komoly gondot jelez.

Jó hír, hogy hozzáértő fejlesztéssel és kitartással a legtöbb ilyen probléma teljesen kijavítható. A leglátványosabb fejlődést jellemzően a 6 éves kor előtt megkezdett fejlesztéssel lehet elérni, de az ennél idősebb gyermekek fejlesztése is jó eredményeket szokott hozni.

A gyermekek nem tudnak maguktól kinőni egyes problémákat. Ha fejlesztés elmarad, a probléma súlyosbodhat.

Ha a gyermeknek szüksége van fejlesztésre, akkor a legfontosabb lépés: a szülő ne tagadja ezt, ne becsülje alá a problémát, hanem forduljon szakemberhez.

Ne habozzon! Minél hamarabb kezdi el, annál sikeresebb lesz a fejlesztés.